Ki poéta nevet érdemel...

Ki poéta nevet érdemel,

Annak olyan oszlopot emel

Fébus, a poéták atyja,

Hogy betűi azon oszlopnak

Semmi veszély közt el nem kopnak,

Még az idő sem bánthatja,

Honorral ennek közepében,

Örökkévalóság keblében

A századokat számlálja,

Melyek kedve mellett sietve

Huhánnak, és ő felmetszetve

Nevét azokon találja.

Ha hát énreám tekintene

Nyájas szemekkel Melpómene,

S ha éneklője lehetnék,

Mind a halált, mind más veszélyt s kárt,

Mely a legnagyobbaknak is árt,

Egy bátor szívvel nevetnék.