Ki tudja?

Káprázat ez: a régi májusoknak

Szűz orgonái nyílnak újra ki

És mint a sírból a fehér halottak,

Támadnak lelkem bágyadt vágyai.

A férfi gordonkáján visszazendül

A fiatalság fojtott dallama,

Mint ahogy alvó kerteken keresztül

Rügybontó május surran újra ma!

Valaki újfent szólongatja párját,

A dal a régi, fájó és örök,

Vesztett örömök legszebb örömök!

Ki tudja, milyen éjek éje vár ránk,

De addig, sírok és romok felett

Én énekelem az életemet!