Ki tudja?...

A rozsdamarta dombhát csupa cser:

Alacsony cserjék és nagyocska fák,

Az irígy lombok alján kis fenyő

Próbálgatja parányi sudarát.

Most nőtt a földből, de kutatja máris

Sóvárogva, hogy merre van az ég, -

Alacsony cserjék rozsdamarta népe

Elfogja kutató tekintetét.

Most született, de mintha máris zúgná

A szél fölötte az ítéletet.

Örökzöld álom rozsdamarta völgybe

Honnan is, hogyan is kerülhetett?

E rozsdamarta völgyben nincs igazság,

Ki nőni tud: annak van igaza.

Napfény nélkül, fojtó bozót között

Hogy nőjjön ez a kicsi mese-fa?

De mi lesz, hogyha mégis megered,

Nekibúsulva nőni kezd vadul,

A cserjék labirintjét áttöri,

S szédítő szál-fenyővé tornyosul?

S mi lesz, ha hosszú, hosszú elnyomásért

Minden új évvel új bosszút fogad, -

S kijutva, kiterjeszti karjait,

S egy erdő hal meg árnyéka alatt?...