Kiadom a részed

Én a rivaldán lámpafényben álltam,

Te messze, messze, hátul, a homályban.

Engem mindenki látott, - senki Téged:

Most kiadom a társ-szerzői részed.

Felét a zúgó, tapsoló tömegnek,

Felét a fénylő, szomorú szemeknek.

A néma döbbenetnek is felét,

De a szeretet egész erejét.

Egy vershez adtam ritmust s rímeket,

Te „csak” ihlető szenvedésedet.

Egy roppant sorsot példáztunk mi ketten,

De rád nézett az Isten szívesebben,

Ki, - míg én égő fény-gyűrűben álltam,

Álltál, szerényen, hátul, a homályban.