KIÁLTOSSINAK

Rákos Lakosa!

Zengd, zengd régi dücsőségét e puszta mezőnek,

Melly Nemzetünknek címeres oszlopit,

Mint Tiberis térsége vitézlő

Róma nemes fiait,

Hajdan fegyvereik fényében látta, csudálta.

Ha trombitáknak megriadásaik

Ellenség seregére kivitték;

Azt, mint forgó szél a port ide, és oda hányták.

Fujtak tárogatót, s futott

A félelem, s halál előttök. -

Rákos Lakosa!

Zengd, zengd régi dücsőségét e puszta mezőnek,

S ébreszd Hunnia gyermekit!

Oh! ha vagy egy hazafit buzdít fájdalmas örömre;

Nyerjen érzékeny citarád sok áldást!