Kicsi menyasszonyok

Kicsi lányok: kicsi menyasszonyok

Jöttek ma itt is, ott is szembe vélem,

Fátylasan, koszorúsan, nagyosan,

Tiszta fehérben.

Csupa-csupa kicsi fehér menyasszony...

Jártak az utcákon, a tereken,

Fehér volt tőlük város és világ, -

De valamennyi: vőlegénytelen.

Vagy talán mégsem... mert a vőlegény

Láthatatlanul köztük lebegett,

Mint egy májusi mély lélekzetvétel,

Mint egy pünkösd előtti lehelet.

A templom előtt áhítattal álltak,

S oly furcsa áhítattal néztem én:

Bérmáló lánykák, első áldozók,

Mennyi menyasszony, - s csak egy vőlegény.

Ezen az egyen nem lehet vitázni,

Ez az egy mindíg, mindenkire vár,

A Tavasz ő, a Szentlélek maga,

Örök ifjúság, mennyből jött sugár.

Zenghet aztán Énekek éneke:

Valódi nászok bíbor kardala,

Ily üveg-hangon nem zeng semmi már,

Mint ez a májusi litánia.

És jöhet aztán a tündérkirályfi,

Akkor sem lesztek ilyen boldogok,

Fehér virágok, első áldozók,

Vőlegénytelen kis menyasszonyok.