KIÉ A MÁJUS?

Kié a május? Talán azoké,

kik dőzsölve szédülnek át a télen?

Kik észre sem veszik az orgonát,

mit pénzen árulnak az utcaszélen?

A szerencséseké?... A dúsaké?...

Kik selyem s bársony pamlagukon ülnek?

S a homlokukról verejték helyett

legfeljebb parfőmcseppeket törülnek?

Akik egyszer se lakmároztak még

a kín szalonnájábul, az avasbul?

Vagy kik gőgösen és munkátlanul

gyilkot köszörülnek a drága vasbul?

Kik legfeljebb a kéjtől fáradók

és selymes éltük rózsaágyi nyugvás?...

...Nem! Százszor nem! A május a tiéd,

te fáradt gép, te kérgesmarku munkás!

Tiéd a május! És minden virág,

az orgonának árva-szelid éke!

S a zöld galyból font remény a tiéd!

S a rétnek selyme és az égnek kékje!

A te arcod süti bronzzá a nap,

amíg a hátad munkakínba görnyed.

S a gőz a te tüdődre festi rá

a pusztulást, e gyilkosmérgű szörnyet.

Tenéked kell a drága, friss tavasz,

hogy lásd az élet örök újulását.

Mely kezedben virággá érleli

a munka tisztán csengő kalapácsát.