Kimondhatatlan

Borong, borong a mélyben valami,

A versem nem bírja kivallani.

Kísér, kísér tűnt tündér-hangulat:

Anyámmal - a gesztenyefák alatt

Jártunk, a Fellegváron - mély avar -

Ó, mennyi fényes gesztenyét takar.

Egy halvány asszony és egy kisgyerek,

És őszi fák közt zord épületek.

Katona-házak. S messzebb, gondolom:

A rettentő puskaporos-torony.

De nincsen robbanás, csak zizzenés,

Halk hervadás, aranypermetezés.

E hangulattal mit is akarok?

Alig melegít és alig ragyog.

Talán csak járnék künn az avaron,

A régi gesztenyéket akarom.

Hogy hídról hintsem a Szamosba mind,

S lássam, a hullámokon hogy kering.

Lássam, hogy viszi a víz lefelé,

A Tisza felé, a tenger felé.

Talán nem is akarok semmi mást

Csak egy multból jövő símogatást.

Csak kapcsolódni holt Anyám kezével

És játszani a fényes gesztenyékkel.