KIS, KÉK DEREGLYE

Kicsim, holnap már elmész s itt marad

A Halálból egy oly kicsiny darab,

Amennyi voltál nékem:

Cirogató, édes asszonyfiók

S csókoló ellenségem.

Kis, kék dereglyém, várnak a vizek.

Csókokat adtál s nem tudtad, kinek

Adod majd igaz párját.

Vasút-kocsidban megigazitom

Siratón, hajh, a párnád.

Suta és tarka emberek között

Be jó volt itt a te kék köntösöd,

Kis, fitos, kék dereglye,

Majd a nagy-nagy örvényes vizeken

Jussak tán az eszedbe.

Most multam falják éhes, bús habok

S jelenemet eljövő pillanatok.

Megcsókolom kis orcád,

Hogy új csókok s új pírok azután

Irigyen bitorolják.

Jaj, csak kis szerelem az, ami öl,

Készülj, kicsim, a gőzös már fütyöl

S haldoklik szivünk kedve:

Csókos és boldog álmokat vigyél,

Édes, kis, kék dereglye.