Kis leány

Díszes leánysereg között

Áll egy kicsiny leány,

Fél gyermek, oly igénytelen

És olyan halavány.

Tán azt hiszi, hogy őtet ott

Még észre sem veszik?

Megmondjam-e, kitárjam-e

Szívem reményeit?

De hátha meg nem értene,

S tanít szeretni bár,

Még nem tanúl és szíve csak

Gyermekjátékra jár.

Inkább szó nélkül küldöm el

E kis füzért neki,

A nap csókjától égnek úgy

Lengőke kelyhei.

Hahogy megérti azokat,

Úgy engem is megért

S hervadni látom estve majd

Hó keblén a füzért.

Ha meg nem ért, füzérem úgy

Játékul lesz neki,

És én megnyugszom abban is,

Ha örvendezteti.