Kis meditáció

By Jenő Dsida

Ibolyával,

kikericcsel,

hóvirággal

telehintett hímes réten

táncol a tavasz tündér-lánya

hófehér, habos, grenadin ruhában –

kacag és táncol

és táncolni csal engem is.

Miért gondolok én

mindig egy sápadt, őszi arcra?

Miért gondolok én

mindig az őszi gyermeklánc virágra,

a gyujtoványfű sárga virágjára

s a vére-hulló fecskefűre?

Kicsit fáj a seb

és áll a kínzó paradoxon:

táncolni jobb,

nem táncolni szebb.