Kis vigasztaló

Tűntek, futottak a garázda

napok, s te olyan egyedül – – –

De most már pajtás, ne búsulj,

hogy a sors emigy elhibázta.

Olyan gyönyörűen kísérted

sok délibábos álmodat – –

most emeld fel a fejedet,

s légy sötét, hűvös Éj-kísértet!

Barna-ívű erős kezeddel

fojtsál el minden kitörést,

s gondold el: a visszapréselt könny

mindenkit titánná keresztel.