Kisértetek

By János Vajda

Kik éjfelente sírkertekből

Holt halavány emelkednek föl;

Kik, mert e földön mennyet éltek,

Mint megszedett virágra méhek,

E földre vágyva visszajárnak,

E nyugtalan, ártatlan árnyak,

E létsovár, bolyongó lelkek -

Nem ők, akik kétségbeejtnek.

Nem azok az igazi holtak,

Kik egyszer itten éltek, voltak.

Nem úgy van az, mint hiszik, tartják.

A porban a halhatatlanság.

Nem vész el innen semmi, semmi,

Csak ami nem bírt megszületni.

Üdvözitő csók, mely elcsattan,

Mi megesett, lett, halhatatlan.

Csak a testet nem öltött ábránd,

Be nem telt vágy, el nem lobbant láng,

Az elszalasztott meddő óra

Nem fordul itten vissza jóra;

Csak az van halva itt örökké,

A mult nem hozza vissza többé.

Soha többé!

Ha van tudat a túlvilágon,

Én mindig ezt az órát látom.

E hézagot a mult időben,

Mit ki nem tölt a teremtő sem,

Mely visszaásit onnan rája,

Mint a halott leesett álla...

És látom, hogy vigyorogja a szót,

Mit a halál belé fagyasztott,

Gúnnyal, kárörvendőn, örökké:

Soha - tudod-e? - soha többé!

Kit örök ifju hajnal képe,

Megújulás bibor mezébe

Öltözködő vidám tavasszal

Az ébredés meg nem vigasztal;

Ha fényes égen ragyogó nap

Arany szegélyt fest a lomboknak,

S alattuk néma a madár,

Mert vágya, üdve telve már,

S csak néha tör ki kebeléből

Egy halk nyögés a fojtó kéjtől;

Ha lábhegyen jár, hallgatózva

A titkokat rejtő bozótba’

A hőn sohajtó lebke szél,

És mint a méz a méheszárnyon,

Már csak az ingó játszi árnyon

Szállongó illatár beszél

Az isteni gyönyörről, melybe’

Erdő-mező alél pihegve;

Ha attól, ami neked fáj itt,

Emléked egy nagyot villámlik,

S egyszerre mind föltűnni látod,

Mit elveszitett ifjuságod;

A tünde lényt aranyhajával,

Halhatlanító ajakával,

Honnan feléd mosolygva, nyitva

Az örök üdv csodája, titka;

S a vágytól, mert azt el nem érted,

Újból, örökké forr a véred,

Forr itt a földön, lenn sirodban,

A menyországban, a pokolban;

Csillag, nap válna porló röggé,

E tűztől nem menekszel többé;

Ha vagy, ki földön e sort érted,

Im, ládd, mi az örök kisértet...