Kiskőrösön

Itt élt, dalolt a nagy, a szent, a dalnok...

Állj meg hamar, te prüszkölő vasút.

Bús áhitatban a göröngyre hajlok,

s tisztelve oldozom meg a sarút.

A rét szőnyegje lábától virágos,

még illatot ont lépte szerteszét,

versen merengve tán e vén akáchoz

hajtotta halvány és finom fejét.

A zizzenő aranykalászu róna

zúgó morajjal álmodik ma róla,

ki máshol alszik, - isten tudja hol.

Nyár van. Fejem a hőtől zakatol,

a nap dobálja perzselő nyilát,

s távolba leng egy kósza délibáb...