KIVÁNSÁG

Boldog akit szent berek alkonyában,

Mint szelíd pásztort remegő Chitóne,

Lep meg a Múzsa, s magas érzelemmel

Tíburi dalt zeng.

Gyors enyészettel forog a jelenlét,

A dicső héroszt örök éj borítja,

Büszke márványán kihal a csudált név,

S fű lepi sírját.

Mint zefir vígan röpes a szelíd dal

A jövő kornak nevető virányin,

Zöld bokorban fúv deli nő keblére

Éteri kedvet.

Rózsa sírdombján koszorús pohárral

Ihletett kéztöl jut az énekesnek,

S nyúgoszik szentelt pora hűs lakában

Isteni álmot.

Adjad o Phoebus, nekem ezt jutalmúl

Majd sötét éjben ha világom elhúny,

Adj te míg élek szeretett leánykát

Cypris, ölelnem.