KLÓE

Nem félsz, Klóe! mikor gyenge szerelmeit,

S ártatlan nevedet pengeti húrjain,

Flákkus, Római Sziren?

Félly, s fuss tőle hamar, hamar!

És ím! mint mikoron hallya, hogy a vadak

Ordítnak, megijed hirtelen a kis őz,

S félénk annya megé fut:

Úgy tett Klóe; futott, futott!