KLIVÉNYIHEZ

Indúlsz? nyomodban lengenek a szelíd

Múzsák, kiket rég híven ölelgetél,

Indúlsz barátom? Itt nyom engem

A henye lét köre, míg te indúlsz.

Menj csak! körűled béke, öröm legyen,

S ha bús valóság terhe gyötör, remény.

Menj, s e homályos élet útján

A zavarok dühe közt merész légy,

S megtörhetetlen, mint zavaros habok

Közűl az égig fölmeredő sziklák,

Melyeknek alján zúg az árvíz,

Ormain ég tüze dúl ropogva.

Menj! Egykor én is elmegyek, és velem

Minden világnak gyermeki jőnek: ám

Nem a csapongó kétes úton,

Nem tünemény javak édenébe.

Csend, béke, s a szent nyúgalom angyala

Véd ott, szabad lesz lelkem az érzetek

Kínzó hevétől: vad haragra

Nem lesz erő, hatalom, kivánat.