Klóris és Dámon.

D. Nem szerelmes nyájasságod

gyújtya véremet.

K. Hát mi bájol meg?

D. Ez nem bájol meg

csak lepke lelkeket.

Szép erkölcsöd, jámborságod

vonnya szívemet.

K. ‘S ez megboldogít?

D. Ez megboldogít!

Ez ád itt mennyeket.

K. Óh! ha szíved úgy érezne,

ammint nyelved zengedez.

D. Óh! ha szíved úgy érezne,

ammint szívem csüggedez!

K. Dámon! higgyem-e

öröknek lángodat?

D. Hittel vallyam-e

öröknek lángomat?

Eggyütt. Trio.

Még barátság ápolgattya

szerelmünknek lángjait,

addig inség nem ronthattya

hűségünknek bájjait.

Kedvujjító virágokkal

hintegetvén utunkot

elszélleszti tűs bokrokkal

mérkező vad gondunkot.

K. Így a’ búknak vészhabjátúl

meg nem hányatunk,

D. ‘s életünknek alkonyátúl

meg sem borzadunk.