Kő a kövön

Kő a kövön: itt tegnap kocsma volt még,

Hol ifjúságunk harsányan dalolt rég.

Ma építő munkások énekelnek

S a nyári égbe új állványt emelnek.

Kő a kövön: már többé nem találom

A régi kocsmám, régi ifjúságom,

A régi kedvem és a régi nótám,

Csak régi bánatom jár vissza hozzám.

Kő a kövön: egyenlő lett a földdel

A régi ház, csak öreg fája zöldel,

Mint temetőben a szelíd örökzöld,

Hiába, mindig termő az örök föld!