Ködök várában

Halott, süket Beethoven a falon.

Esőszagú, őszesti unalom.

Lármák és fények távol, délre járnak,

Búcsúja tompán zeng a messze nyárnak.

Köd vára nékem az egész világ,

Hervad a vágy, mint őszvégi virág,

Mely síri kertben halkan halni vágyik

S elteng talán a mai éjszakáig.

Ma kellenek a régi levelek,

A régi versek, szép kisértetek,

A régi csókok, zengő távolokba,

Míg fáradt lábam ágyba vánszorog ma.

Míg árva vágyam lassan éjbe lankad,

Mint az utolsó alkonyi fuvallat,

Jó éjszakát! Virraszt némán, vakon

Halott, süket Beethoven a falon.