Koldus tündérek

A gyümölcsfáid bekötözve láttam,

Felöltöztetve láttam csemetéid,

Karcsú derekuk újságpapír óvta:

A rossz hírek s a hiába-betűk

Összeszövődtek téli takaróba. -

Be lenge, lenge téli takaró!

Ehhez fogható lenge lepke-mezben

Csak tündérlányok lengtek bálteremben,

Rózsaszín ködben hajladozó fácskák,

Ragyogó, rendes, eltűnt ó-világban.

Ha egy acél-kéz kisöpri a termet,

S minden tündérkét úgy lengén kikerget:

Megfagytak volna télben, éjszakában

A pillangók egy pillanat alatt.

A te fácskáid télben, éjszakában

És Isten irgalmában állanak.

És ennyi minden, amit te tehetsz,

És ennyi minden, amit tehetünk:

Papírral, ronggyal és remegő kézzel

Itt-ott egy fácskát bekötözgetünk.

A rossz hírek, a hiába-betűk

Összeszövődnek téli takaróba,

A rongy, a papír és a Kegyelem,

Ha érünk új tavaszt - -

Tündérkéidet tavaszig megóvja.