KÖLTŐ

A költőnek lángkeblében

Kínos, édes érzelemmel

Mely derűlet s alkony vív!

Mondjátok meg, ó, mi az,

Ami búban és örömben,

Kedv s keserv pillantatában

Itt benn habzik, itt benn küzd,

S mély titoknak fátyolában

Mennyet s poklot rejtve sző?

Nékem is pirúlt az élet,

Mint tavasznak hajnala,

S milliom szín pompájában

Fennragyogva szállt felém.

És feküdtem szép ölén,

Szívtam kelyhe balzsamát,

S mért hogy a legédesebb csöpp

Fájdalommal elvegyűlve

Forra végig ajkamon?

Röppenj, röppenj, szűk Jelenlét!

Keskeny nékem e határ;

Múlt s Jövő tekintetemnek

Messze, messze, messze int.

Ismeretlen, szent Haza!

Hol vagy, ah, rendelve nékem?

Nyugtalan szív merre vágysz?