KOMOR KOCSIS

Az ucca hosszú s olyan széles:

találkoznunk már nem veszélyes.

A vágy s az átok mind betellett;

elférünk békén egymás mellett.

Így járunk csöndbe, mint az álom.

És közöttünk, aranybatáron,

virágosan, fölpántlikázva

a drága Emlék jön, vigyázva.

Komor kocsis ül fönn, a bakján;

kezében ostor, fütty az ajkán.

S az ostorával fenyegetve,

a régholt múltba fut sietve.