KÖNNYCSEPP

Csöndes ifju járdal andalogva,

Andalogva szent berek homályán,

Száll feléje nyögdelő szelecske,

S bíborajkán végig elsuhanva

Tiszta csöppet harmatoz le hűsen.

“Honnan, honnan nyögdelő szelecske?

Nem derűl most hajnal rózsaszínben,

Esti fény sem bíboroz tetőket,

Lángfolyamban úszik a nap ott fenn,

Dél hevétől rekken a meleg táj;

S szárnyad íme tiszta csöpp ezüstjét

Harmatozva lebben el körűlem!”

És felelt a nyögdelő szelecske:

“Mentem én keresni dél hevében

Rózsabokrot balzsamernyejével,

És alatta leltem gyönge lyánykát,

Gyönge lyánykát űlni könnyel áztan,

Szánakozva röpdezék feléje,

S megfüredtem könnye tengerében.”

Szóla s ment a nyögdelő szelecske;

És az ifju szíve kezd dobogni,

S bíborajkán a csöpp égni kezdett,

Égni kezdett, bár leszálla hűsen.