KÖNNYCSEPPEK

Hajadnak ékét adtad át:

Nem boldogít már e virág,

Éjszín hajadnak illatárja

Már nem bódít el... mindhiába!

Azt a virágot add nekem,

Mely ott hervad el kebleden,

Én könnyeim öntöm le rája...

Ez a virág a hit virága.

Talán nem is a földön jártam:

A nőkben tiszta angyalt láttam,

Glória volt fejök felett,

Ők hozták földre az eget.

Most sétálok a sétatéren,

Amennyi szép lány, mind megnézem,

De jót egyről sem gondolok -

Hiszen csak gyönge nők azok!

Ne félj, kis lány, nem irok már

Bús-szerelmes verseket,

Már ezután csak a borról,

A mámorról verselek.

Mióta kijózanodtam,

Megszerettem én a bort,

Adieu hát, gyermek-szerelem,

Üljük meg reá a tort!