KÖNNYŰ DALT...

Könnyű dalt, enyhe, ízes szerenádot

Dalolni néked jó ma, ó, te áldott

És megszentelt az asszonyok között!

Míg messze ágyadon pihensz fehéren,

Édes szájú szókkal csókolni álmod...

Mint drága serleg, mit régi bor telít,

Csillog a fényben, szívem oly szelíd.

Dalolnék, édes szájú szerenád

Csókolja álmod, s vágyam szeme rád

Nagy messzeségből fátylasodva néz.

Vágyam még néz utánad, s úgy izen,

Mint égi csillogású férfiszem

Fordul az utcán nők után ragyogva,

Érzed-e még mohó és selymes

Simítását...

Óh, érzed-é a roppant messzeségben

Ez örök, forró, alázatos, árva

Felédnézést, mely... koldul.

S ki női száj bíbor kapuja láttán

Hörögve sír, és nyomorék karom

Mint templom ajtaján a ferde koldus...

Ó, vágy, örök vágy...

Alázat íve görbül ferde hátán.