KÖNNYŰ, FEHÉR RUHÁBAN

Mindent, mi nem ennivaló,

megrágtam és kiköptem.

Magamtól tudom, mi a jó

s hogy egyremegy, szappangolyó

vagy égbolt van fölöttem.

És tudom, mint a kisgyerek,

csak az boldog, ki játszhat.

Én sok játékot ismerek,

hisz a valóság elpereg

és megmarad a látszat.

Nem szeretnek a gazdagok,

mig élek ily szegényen.

Szegényeket sem izgatok,

nem állok én vigasznak ott,

ahol szeretni szégyen.

Megalkotom szerelmemet...

Égitesten a lábam:

elindulok az istenek

ellen - a szívem nem remeg -

könnyű, fehér ruhában.