KÖNYEIM

Áldás reátok, ligetemben

Odább iramló csermelyek!

Utaitokon a szép tavasznak

Himes virági termenek.

Ez arc fölött is két patak foly,

Folytok, szerencsétlen könyek!

De halvány pályátok körében

Virágok ah nem zsengenek.

Forró sugárokat

Lövel a nyári nap;

Sugári lánghevén

Patak, folyó apad.

O forró nyári nap,

O lángoló sugár,

Könyűmnek árjait

Apasztanád ki bár!

Eljött az ősz; a part virága

Hervadva hull a csermelyár habjába.

Eljött a bú; az élet kéje

Kihalva fúl a könyek özönébe.

O télnek dermesztő hidegje!

Mely a folyókat lebilincseléd;

O télnek dermesztő hidegje,

Bilincseld le szememnek csepkönyét!

Fuss, oh patakcsa,

Fuss csüggedetlen;

Megnyúgoszol majd

A tengerekben.

Hullasz könyüm, hullj;

O a halálban

Számodra is tán

Megnyúgovás van.