KÖNYÖRGÉS VÍG HALÁSÉRT

Kiáltsák be a zengő Űrbe:

»Nagy vendég van most indulóban,

Ki turkált minden szépben, jóban

S most vetkőzi az életet.«

Csak békétlen ne legyek akkor,

Én Istenem, még ismeretlen,

Add akkor végre, hogy szeressem,

Cirógassam meg magamat.

Sebeim arany-pikkelyeknek,

Göthömet szűz mámornak lássam

S hunyt életem egy pillantásban

Villanjon, mint táncos kacaj.

Pompáztasd rám a mosolygásod,

Szóljon víg harsonád zenéje

S én induljak el a nagy éjbe,

Mint ki nagy kanállal evett.

Érezzek egy bolond fölségest:

Szépen éltem, sok-sok jót adtam,

Köntösöket tépnek miattam.

Éljen. S elnyel az Űr.