Könyv nélkül élek

Csak hadd számítson a fukar

Száz évvel is előre,

És a jelenből kínosan

Nézzen sok bölcs jövőnkbe,

Mi gondom rá, víg a jelen

Melyben könyv nélkül élek,

Ne háborítson benne meg

Látása a jövőnek.

Láttam már én sok bölcs urat

Dolgát rendezni szépen,

Egy perc, s ledűlt a kártyavár

A sors leheletében.

És végre a tudósnak is

Könyvéből vajh mi haszna?

Ha tudja is mért van tavasz,

De azt még sem csinálja.

Én két betűből olvasom

Éltem jó, rossz folyását,

E két betűt égből írá

Szemébe egy leány át.

Ha mosolyog, van tavaszom,

Ha bús, hát várva várok;

De nem számítok s meg se lep,

Ha ott bármit találok.

Telt csalfasággal jól tudom

Ez is, de két betűben;

Lányé legyen bár, nem lehet

Oly annyi, mint egy könyvben.

És e két szép hamis betű

Oly fényes és enyém csak,

Nem nyújt gyönyört más könyv gyanánt

Egész vevő világnak.

Nem is számítva azokat,

Kik kölcsön könyvvel élnek.

S ezenfelül a plágium

Orzásától se félek!

S ha büszke az ujonc író

Arcára, műve címén;

Szemében látni arcomat

Még büszkébbé levék én.

Csak egy a baj, más könyvet el

Dobhatni hogyha régi,

Míg ezt könyv nélkül tudjuk bár,

A padra nem tehetni.