KÖNYVEK, AMIKET SOSEM OLVASHATTAM

Ó, hányszor gondolok tirátok,

minden széptől és jótól elhagyottan:

ti könyvek, miket sosem olvashattam!

Ti titokzatos, messzi hűs lapok!

Betűknek mérhetetlen tengermélye:

nem vihettek magasba és a mélybe...

Ott sorakoztok messzi polcokon

a titkotok két tábla közt bezárva -

s nekem nincs kulcsom ebbe a szent zárba...

De hűvös őszi alkonyatokon,

mikor hangja sikolt a szélkakasnak,

lelkemre éles fénysávok szakadnak...

És megindul köröttem csendesen

nem olvasott könyveknek légiója

s magával ránt a tisztább régiókba...

Megálmodom - ki eljő egykoron -

a legnagyobb gondolkodót a földön:

(hol leszek én, mire csillaga följön!...)

S az új Gutenberget is, aki majd

könyvét a lelkünk ráncaira írja...

S a nagy Költőt is, ki Dantét lebírja...

Ki jókedvet és szabadságot ád

a gályapadhoz láncolt embereknek,

kik egy könyv fölé borulva remegnek...