Könyvek unalma

A mások gondolatai

mint fiatal gyönyörü lányok

jöttek egyszer elém:

arcuknak húsa szent keménység,

szemük sötéte fény.

Igérő, idegen sereg,

friss utak fáklyáinak állván,

fiatalsága hí -

De megvénítik szemeimnek

öröklött napjai.

Egy-kettő, s minden: ismerős!

Ti nem láttok, csak emlékeztek,

öröklött, bús szemek!

Az arc ráncot vet, a haj őszül,

amint ti nézitek.

Húsuk lappad, szemük borul;

öregen állnak, körülállnak;

és száz, és egyre több...

Ó jaj, hogyan találjam útam

a vén sereg között?