Könyvem elé

A szomorúság meg ne csaljon,

Mi verseim mélyén sajog,

Túl bánaton és forradalmon,

Rám már az örök nap ragyog.

Csak az fáj és bánt, hogy e napnak

Sugara sokra nem derül,

Csak az búsít, hogy e magasban

Sokszor maradtam egyedül.