(Koppi Károlynak.)

Itt ülök a tótok tornyos falujokba bezárva

s azt az üdőperczet, mely kívánt végbe szakasztván

számkivetésemnek bajait, hűséges öledbe

Koppim! vissza vezéreljen, keseregve sohajtom.

Hányszor nézegetek bús szemmel az égi vidékre,

hol ragyogó fénynyel látom felkelni naponkint,

s a komor éjbe merűlt földnek tetejére borúlni

életadó súgárival a mennybéli világot!

Hányszor mondogatom teljes boldognak az olyant,

a kit ez égi világ keletétől messze vonódni

a fene sors nem kénytelenít, s kit szinte az első

s el nem egyűlt fények tisztább melegekkel apolnak.

A szent cásábúl gyakran sétálni kimenvén

a talabor térségre, hol a napkelti vidéknek

kellemeit látom, fenn szóval az égre kiáltok,

és a pesti lakást sok vak barmoknak irígylem.

A komor éjszak alatt fekszik Nagyszombat; egében

majdnem emészthetlen szemetek szállongnak; italja

sárga mocsárral együltt, s pöczesóval teljes erekből

áll; s ne hogy a frissebb levegő megjárja koronkint

a beteg elméket, szemevájt szerzője bevonta

négy szögletbe szorúlt kulibáit téglasövénynyel.

Népe komor, s a járom alatt, mely terheli vállát,

szinte alágörnyedt. Szomorú kunyhóiba rejtve

tölti egész napját; a szűk utszákra csak akkor

sompolygván, mikor a kuvaszok, kik az aklokot őrzik,

vagy mulatásképen vagy tisztből félre vonódnak.

Igy lopják magokat kristálypatakokhoz az erdő

mélyeiből a szivtelenebb vagy gyönge vadacskák,

míg az oroszlányok véres prédáikat osztják.

Senkinek itt vétek nélkül sem látni szemével,

sem nyelvét szabadon szóltatni, sem élni eszével

nem szabad. Orraikonn tündéres sárga üvegből

metszett pápaszemet hordván, mind fínom aranynak

tartják, a mit az őrkuvaszok fitogatni akarnak.

Nékem is ily fene pápaszemet metszettek azonnal,

hogy nyomorúlt falujok rongyos kapujába beléptem.

S a mint visszavetém eszelős adományukat, ádáz

tajtékot túrván ajakikból, megfenyegettek:

hogy szememet, ha velök nem akarnék látni, kivájják.

Mit teheték egyebet? megaláztam kurta üdőre

orromat; és ha talán agyagot terjesztnek előmbe,

azzal mentegetem magamat, hogy pápaszemekkel

látni tanúlatlan lévén, a tárgyat eléggé

megkülönözni magam nem tudhatom; és ha dagályos

szószaporítás közt poraranynak lenni kiáltják,

meghajtom fejemet, s szépségét egyre csudálom.

Teljes képmutató alakokkal az emberi nemzet;

része ruhájával vagy egyéb tisztbéli jelekkel

része pedig bizonyos mértekű csalfa beszéddel

vagy hamis orczavonásokkal mást játszik előttünk,

mintsem lenni szokott igazán a néma falak közt,

a ki kereszt nélkül jól él, a czifra keresztet,

s a ragyogó bárányt sok farkas hordja nyakában.

Mért ne lehetne tehát nekem is mellembe bezárni

titkos itéletimet; s az övéket minden üdőtlen

ostromolás nélkül csak azonban megsüvegelni,

míg nyelvem rólok szabadabb szólásra fakadhat?

Ők a képmutatást mocskos nyereségnek okáért

űzik; az egy szomorú szükség, melly engemet arra

kénytelít csak azért, hogy titkosb tollam ezentúl

kellemetesb hasznot hozhasson az árva magyarnak,

mint mellyet könyvem konokabb védelme szerezne.

Nincsenek ollyan üdők, hogy tőlünk a nagy igazság

bajnoki vérontást kívánjon; az emberi szívek

nem csupa példa után indúlnak, mint az eszetlen

juhseregek buta kossok után. A mostani száznak

elmevilágánál, melly ránk is kezde ragyogni,

múlik az illy barmos követésnek lelke naponkint.

Most már, a ki tanúl, nem az írót nézi, kit a sors

fontos itéletinek piomától messze taszíthat;

nem hitelére tekint, sem nyert hírére; hanem csak

józan okosságú szavait fontolja kiváltkép,

mellyekkel bizonyos hasznú regulákat előad.

Igy bajomat hamarább jó végre vezetni reménylem,

s vágyakodásimnak díszes tetejére, - hogy eddig

állhatatos szívvel tűrt mostoha sorsomat a te

hív ölelésid örök feledékenységbe taszítsák,

és hogy karjaidon esetemnek drága jutalmát

többi barátinknak szíves fogadásaik által,

visszajövén örvendve vegyem, - könnyebben elérek.

Nem teszem én magamat bölcs Socrates oldala mellé,

kit tudománya miatt az irígyek sírba vetettek;

sem Galilei dücsős esetét nem alázom enyimhez,

kit gyönyörű leleményi miatt tömlöczre itéle

a’ tudományokban hivatalból ostoba papság.

Ámde ha tí bal sorsom után öletekbe fogadtok,

Socrates és Galilei nyomát meglelni reménylem.