KORAŐSZ

Nyarat mutatnak még a hiu lombok,

de érzed-é, mit mond a szél?

A koraősznek sárga homlokára

már hulldogál a falevél.

A széna már a pajtákba begyüjtve,

az illata is tovaszállt.

S a naptár, ez az újult élü sarló,

maholnap mindent lekaszált.

S én itten állok, újra ősz elébe

lobogtatva reményeimet.

Nem hittem a tavaszba, nem a nyárba,

s tél is veré már e szivet.

Bevárom most az ősznek koszorúját,

elébe nyújtva homlokom.

S amíg a must, az ősznek vére, szétfoly:

a halálról gondolkodom.