Kórház előtt

Kórház: előtted halkabban megyek

És szalutál a szívem csendesen,

Ó, én is voltam vérező beteg

És fölsajog még néha a sebem.

De benned árva hősök fekszenek,

Bús vértanúk, sebük szent, mint a Grál,

Mely ott ragyog a bűn és gyász felett,

Hogy diadalt ne üljön a Halál.

Itt künn az élet és nap csókja ég.

Ó, szép öröm, nem látja: vár a vég.

Sebaj, ujjongja, nótáz és nevet.

Benn bíbortűzben égnek mély sebek,

Egy hű szív talán épp végsőt dobog:

Ki értünk halt, Krisztusra gondolok.