Kornides Dániel halálára.

Hát ragadod gyilkos halál Kornidest-is?

Pest a’ Tudósoknak látom, merő pestis!

Hát e’ Főket ide JOSEF azért gyűlytse,

Hogy a’ nem vélt halál sírhalomban dűlytse?

Három esztendeje, hogy itt ez Oskola;

Az alatt a’ Halál hármat le-paskola,

Schoretics! ki után sergünk most-is óhajt!

( Néhai Schoretics Mihály Úr, az Universitásban a’ Betegágyak körül

való gyakorlásnak nagy hirű közönséges rendes Tanítója, meg-hólt Pestenn

1786-dik esztendőben Martziusnak 3-dikán.)

Fogarasi! kit két Magyar Haza sóhajt!

( Fogarasi József Úr pedig, midőn már a’ Pesti Universitásban lejendő

közönséges rendes Tanítói Hivatalra magát ajánlotta, és tsak nem induló

félben vólna; meg-hólt Erdélyben, 1784-dik esztendőben December vége-felé,

mellynek utolsó napjánn el-temettetett. Vólt ugyan ezen Fogarasi Úr előtt

Hisman Úrnak-is ide hívatala Göttingából; de ez-is el-jövetele előtt

meg-hólt.)

Kinek ditséretét Europa halmozta,

Ritka Bőltseségét hétszer jutalmozta.

Ez, Hivatalára még tsak ígérkeze;

Óh fájdalom! soha közzénk nem érkeze!

Indúló szándékát szinte mikor főzte;

Meg-tudta a’ Halál! őtet meg-előzte!

Tsak most el-ragadá kebelünk Kedvessét!

Kornidest, Hazája bőlts Árkhimédessét!

A’ Magyar Régiség ‘s lett-dolgok Búvárját,

Hazánk Történeti’ hív Leveles-tárját.

Melly Végzés, melly dühös Tsillag álja Pestet?

Hogy illy véletlen veszt ennyi Tudós Testet!

Mit gondolsz mord Halál, rá éhezett Párka!

Hogy illy Férjfijakkal teljen a’ sir’ árka?

Hát illyeket kíván ehes gyomrod étkül?

Nem lehet, hogy neked ezt ne tudjam vétkül?

Roszsz Pásztor vagy, hogy főbb Díszinkkel így számolsz!

Kegyetlen vagy, hogy illy kímélletlen vámolsz!

Fő Oskolának, gyászos Tziprus Erdőt űltess!

Illy tsapást, ha így jár, mellyel keserűltess!

Ne!! óh Ég! kedvezz még edgy-néhány Fényünknek!

Ne szakadjon nyaka minden Reményünknek!

Tartsd-meg kiket adtál Hazánk örömére!

E’ fő Oskolának örökös diszére!!!