Koronázás

Midőn fölzeng a Himnusz bús viharja,

Mit érez lelked, fiatal király?

E dallal mentek ifjaink a hadba,

Kiknek porát három tél födi már.

E dalt dalolta hű öregek ajka,

Kiket halálban ringat messzi táj.

Ó gondolj rájuk, millió magyarra,

Midőn fölzeng a Himnusz bús viharja.

Ha homlokodhoz ér a drága ékszer,

Mit érez lelked, ó fejedelem?

Ez tündökölt világgá tiszta fénnyel

Mátyás fején, e fiatal fejen.

Mátyás: gondolni nem tudunk elégszer

Nevére, mely igazság s győzelem.

Véres viharban és fekete éjben

Ragyog, hogy hírünk még dicsőbb legyen.

Ó gondolj rá, szűz hittel, új reménnyel,

Ha homlokodhoz ér a drága ékszer.

Ha kardvágásod érzi négy világtáj,

Mit érez lelked, legelső magyar?

Kelet! Przemyslnek látod szent bukását,

Hallod, halálba hogy hal ott a dal?

Észak! Kraszniknál győz s hull a huszárság.

Dél! Kétszer vérrel váltott diadal.

Ó gondolj rájuk, kiket halni láttál,

Ha kardvágásod érzi négy világtáj!

Király! Tűnő a fény, múló a pompa,

Hervad a rózsa és elhal a dal.

Halálba tart még hősök légiója

És özvegy, árva nép még a magyar.

A legszebb bíbort, a vért dúsan ontja,

Ám igazságot és békét akar!

Gondolj a hű, a munkás milliókra:

A boldog nép a legszebb földi pompa!