KORTÁRSAIMHOZ

Ragyogjatok, ti könnyü cseppek,

Csak ússzatok a fölszinen!

Élvezzetek ti, kik siettek

Elkapni mindent röptiben!

Himbálva ringatag habágyon

Elkorcsosúl a púha szellem;

Ah, más, ah, ragyogóbb világon

Csügg váltig méla, szomju lelkem!

Ki retteg az idő lehétől,

Siessen élni, rajta hát!

Ragadja kérész életéből,

Csak szíja ki a perc savát!

Futó a tűz, mi ott világit,

Futó gyönyör a kapzsi szemben;

Ah, más, ah, nemesebb a láng is,

Mi olthatatlan ég szivemben!

Bálványotok körül forogva,

Imádjatok ti porgyönyört,

Míg lelkem öntüzén lobogva

Lángszárnyakon az égbe tört!

Mi néktek élv, irtózom attól;

A durva kéjt minek keresném;

Ah, más, ah, fínomabb anyagból

Van szőve fényreszomjas elmém!

Rátok keggyel tekint az ég is,

Csábítva vonz ezernyi tárgy,

S mi kebletek hevíti, mégis

Csak úri kegy, csak szolga vágy!

Ó, szolga-szívek, szolga-élet!

Másért rajong e büszke szellem;

Ah, más, ah, szabadabb a lélek,

Mely itt csapong e porhüvelyben!

Kit ti szerettek, halva van már,

Mit ti öleltek, pára mind,

És szívetek a korcs, a kalmár,

Csupán a föld felé tekint.

Fojtó a lég is ott közelben,

Lélegzenem mindenha kín ott;

Ah, más, ah, magasabb a szellem,

Mely egykor engem létrehívott!

Ti porszemek! Csillogjatok hát,

Élvezzetek csak sebtiben!

A kor szememben gyáva korlát,

Szemem csak a jövőn pihen.

Öltők borulnak tőle lángba,

Ami hevített életemben;

Ah, más, ah, tündöklőbb világba

Lát máris méla, szomju lelkem!