Körúton

Csupa öröm a stajer föld,

Hogy ha rajta utazol.

Erdő-mező ilyen szép zöld

A világon nincs sehol.

Változatos a táj képe.

Jó a hintó, jó az út.

Becsületes, jó a népe,

Csak a hímje szörnyü rút.

Tartsa isten valamennyit,

‘Sz ép így jobb ez is talán;

Mert, mivelhogy... tudniillik

A stajer nő kedves ám.

Mikor még leány kiváltkép,

Arca, mint a liliom.

Hogy ez a virág milyen szép,

Igazán csak most tudom.

Hol az erdők boltozatja

Mint egy isten-trónterem,

Nap is lopva kacsintgatja -

Ily virág csak ott terem.

Szemeit oly áhitattal

Oly szeliden emeli,

Mintha csupa imádsággal

Volnának mindég teli.

Csupa ábránd, mint az erdő,

Kenetes ajkán a hang,

Mint a völgyből égbe rengő

Mélabús, halk estharang.

Szép stajer leány a boltban,

Szívem édes kínja nagy.

Szép hazádnak te valóban

Leghivebb eszménye vagy.

Egyet mondanék; tudod mit?

- De mi haszna, oh, mi kár!

A kegyetlen, kósza sors int,

Künn a postakocsi vár...

Menni kell, hát isten áldjon!

Kéjkörútas végezet:

Au revoir jövő nyáron!

Addig add - fényképedet...