Kösöntyű

Úgy félek, hogy ezt a homályos, ódon,

vén bánatot egy éjjel elveszítem,

és véle együtt életem s a szívem,

a szívem is, és megvigasztalódom.

S csodálkozom a fáradt, furcsa szókon,

melyek belőle ömlöttek szelíden,

szájam haragra többé nem feszítem

vérezve, átkozódva és vívódón.

De nézem a sírókat és a könnyük,

és gyászolom elvesztett bánatom,

ezt a nehéz és babonás kösöntyűt.