KOSSUTH HALÁLÁNAK ÉVFORDULÓJÁN

Virág borít ma csöndes sírhelyet,

Körötte áll nagy gyászoló sereg.

Élővirágok tarka kelyhein

Mennyi tündöklő, drága gyöngy ragyog! -

Ne szívd magadhoz őket, napsugár:

Egy nemzet hulló könnyei azok!

A gondolat, mely messze elbolyong,

Az érzés mind, mi szívünkben zsibong,

Megtér, megáll a néma sír körül.

E néma sír sok álmot visszahoz,

Mert benne a mi vérző, hű szivünk:

Kossuth Lajos nagy szíve porladoz.

Kossuth Lajos... mennyit jelent e név!

Szeretetet, bízó, honfi reményt,

Szabadságot, mely világot megvált,

Bosszút, melynek órája ütni fog!...

Kijelentés, ezerszer szent e név,

Egy nép szivében élő nagy titok!...

Mely ég küldött, Te szent Apostolunk,

Midőn meghalni készült szép honunk?

Elállott már e nemzet szívverése,

Az égtől várt csak megváltó csodát:

S Te megjelentél, testté lett vágyunk;

Kivívtad a nép igazát, jogát!

Te izentél - így mondta azt a dal.

És követett reménnyel a magyar!

Te fényesebbé tetted hírnevét,

Mint a küzdelmes, zordon századok;

Te szabadságot adtál hazádnak!

...És az neked csak egy sírt adhatott...

Nem! Néked adta reményét, hitét,

Te érted égő, szerető szivét!

Téged minden magyar szivébe zárt,

A síri hant csak tested fedte el:

Téged szivünknek vágya teremtett,

Szivünkben van Néked szentelve hely!

A nap heve nem vész el. Hiába

A langy eső sem ömlik a tájra:

Ha lesz oly kor, hogy a népek előtt

A nemzet és haza összeomolt

S nem lesz hon, csak világ, - a magyarnak

Lesz hazája, mert Kossuthja volt!...

Nyugodj békén, hazánk Apostola!

Nem fog feledni hű néped soha!

A szeretet örök cél és erő,

El nem veszti sem a jövő, se’ mult, -

Ki szeretett úgy, mint Te szerettél,

Akkor is él, ha már a sírba hullt!...

...S ha mégis lenne kor vagy nemzedék,

Mely elfeledné a Kossuth nevét -

Ne éljen akkor igaz hazafi,

Vagy hogyha él, tagadja meg hitét

S átkozza meg - bár szíve szakad meg -

Szentségtörő, hálátlan nemzetét!...