Kossuth-nóta...

A lóca végén, óbor mellett,

Nagy, barna legény énekelget,

Egy szál cigány ugyan cifrázza,

Ujjong, zokog az ő nótája.

Az ő nótája az a nóta,

Mely egyre járja még azóta,

Hogy magyar álmok visszaszállnak

Tavaszába egy szebb világnak.

A gyertya fogy, tüzel az óbor,

Elég is volna már a jóból,

De a legény büszkén, merengve

Bámul egy álomregimentre!

Más nóták jöttek, hej, azóta,

Hogy megszületett az a nóta,

De rendületlenül, kevélyen,

Nem tudsz felőlük, jó legényem.

...Mint hogyha magyar fajtám lelke,

Ujjongna, sírna, énekelne.

Árva legény, szép, konok bánat,

Ó be szeretlek, be sajnállak!