KÖSZÖNET AZ ÉLETÉRT

Van-e szebb élet, mint a másik

S nem mindegy-e, akárhogyan

Verjük magunk az elmulásig?

Úgy siratom azt, amit sírtam,

Olyan nagy vétek a sirás:

Esti vezeklés hajnal-pírban.

Aki él, az mind, mind örüljön,

Mert az Élet mindenkinek

Kivételes, szent örömül jön.

Én vétkeztem, százszor vétkeztem,

De már jön a megjobbulás,

Már az örömet látni kezdem.

Már megragyog fénnyel az Élet,

Mindennemű s mindenkié:

Milyen nagy, áldott fényességek.

Akárki helyén éltem volna,

Életem éltem egyaránt,

Ujjongva avagy panaszolva.

És akármi is fog már jönni,

Mielőtt végleg elmegyek,

Meg fogom ezt szépen köszönni.