Köszönöm...

Köszönöm néked, Ismeretlen,

Hogy engedtél itt énekelnem,

Néznem világod víg csodáit,

Bár oly rövid a mulatás itt.

Hogy láttam hajnalt hasadóban,

Fehér hattyút fekete tóban.

Piros rózsákat, zöld mezőket

S mikor virul a temetőkert,

Hogy hallgattam szél orgonáját,

Mikor megzendülnek a nyárfák,

Békák koncertjét a Tiszában

És hogy nem éltem itt hiában,

Mert néhány szív hajolt dalomra,

Mint cipruság a sírhalomra.