KÖSZÖNTÉS

Jó estét emlékek. Adj Isten, álmok!...

Kékszemű ködben tünedeznek, szállnak

Foszlányai a sugárteli délnek, -

Lengő, testetlen árnyak már, - nem élnek.

Rég volt, - hogy száraz szemmel, lázban égve,

Némán dobáltam a kályha tüzébe

- Hogy zizegtek, hogy hullt a pernye rájok! -

Régi levelet, elszáradt virágot.

S ma - ócska holmi közt, - adj Isten álmok!

Egy ittfeledt írásra rátalálok...

Elrejtem gyorsan, senki meg ne lássa!...

Mégis - csak nem küldhetem a padlásra?