Köszöntő [2]

Láncba fűzni most szeretném

Én a jázmint s violát,

Hogy velek megtisztelhetném

Ezt a lelkem-várta mát.

Szép Lilim! halmos mellyedre

Rózsazáport hintenék;

Haj, Lilim: hószín öledre

A piros mint illenék!

Jaj, de most a tél csatázik

S véle a szél és a jég,

Minden fagy most, minden fázik,

Csak szerelmünk lángja ég.

A te szádon a tavasznak

Százszorszépe nyíl, virít;

Ah! az én orcáim asznak,

Engem a nyár süt, pirít.

Eszerént mi bőjthavában

Ollyal kedveskedhetünk,

Amit csak tavasz javában

S nyár felé szemlélhetünk:

Add nekem te két orcádnak

Kellemes virágait,

Én ajánlom bíbor szádnak

Szám hevűlő csókjait.

Óh, engedd meg, hogy meghintsem

Vélek orcád két felét,

Hogy velek köszöntsem, kincsem!

Szép nevednek reggelét.

Ötven versbe ötven szókkal

Annyi érzés bé nem fér,

Mint egy csókba: hát egy csókkal

Száz köszöntő fel nem ér.

Én azért hív tisztelésem

Íly ritmusba foglalom,

Té’s, ha tetszik, idvezlésem

Így fogadd el, angyalom.