Köszöntő [2]

Hallom, hogy egyik lusztrumod letelt.

Pajtás, fogadd e csöndes éneket;

E halk köszöntőt, mely szívből kiván

Békés nyugalmat annyi harc után.

Békés nyugalmat: egyszerű a szó,

De sorsunk, hej, fukar jutalmazó!

Pedig mi oly szerény fiúk vagyunk.

Oly keveset s oly gyöngén akarunk.

Egy dalt, ha néha szívünk megdobog.

Egy dalt dúdolnánk, fáradt vándorok.

S álmodni vágyunk olykor, ami szép,

Mint alvó gyermek anyatej izét.

És néha tisztán, mélyen érzeni,

Hogy élünk s nemcsak tengünk erre mi!