Kosztolányi Dezső

Jövendő holtak.

Ma vannak még, de holnap már csak voltak.

Az utcán járnak, a szobában ülnek.

És néha hegedülnek.

Írnak, írnak

Az egyik oldalára a papírnak.

Vesznek,

Könyvet keveset, annál többet esznek.

Megőrülnek

És különféle blokkba tömörülnek.

Nekem témák,

Mint a gyógypedagógusnak a némák.

Az ereikben száguld a piros vér,

Mely néha nem is oly nagyon piros,

Az egyik soffőr lesz, a másik hóhér,

Vagy trafikos.

Van, akinek kedvence a saláta

S aki fűbe harap,

Van, aki a puskaport föltalálja

S aki unalmas, mint egy színdarab.