KÖSZVÉNY-ORSZÁG MÁRCIUSA

Március-Isten keresésre

Indít ma minden friss szelet:

Volt egy ország valaha, régen,

Negyvennyolcnak nagy idejében

S ez a szép ország elveszett.

Az élén jártunk a világnak,

Micsoda áldott, nagy tusák,

Föltört a hunn szívből a láva,

Mi voltunk a világ Japánja

Akkor s maga az - Ifjuság.

Nép volt az és nem rongyos horda,

Az márciusban nem aludt:

Sziken nőtt piros csoda-rózsa.

Bámult is a vén Európa.

Rómák lettek a hunn faluk.

Mennyit tudtunk és mennyit mertünk.

Bús egek, hát mi lett velünk?

Barmok, akik mindent megszoknak,

Helótái puhult latroknak:

Ezek vagyunk, ezek leszünk.

Grófok hű nyája, Köszvény-ország,

Pupákok, senkik és vakok,

Új ifjaink bódítva állnak,

Mária-zsoltárt kornyikálnak

S lesik az úri abrakot.

Sodomás bölcs, komisz, vén kasznár,

Pimasz pap, lelketlen cseléd,

Mágnás-úr, zsivány oltja, oltja,

Hogy föl ne csapjon nagy-lobogva,

A régi március hevét.

Bús Hunnia, podagra-nemzet,

Kis Köszvény-ország, baj vagyon:

Ma március van. Csúzod óvjad,

Húzd magadra a takaródat,

Szelek járnak víg hajnalon.

Kossuth népe, Petőfi népe,

Ma március van, ha tudod,

Ha nem tudod, óh, meg ne kérdezd

Urad, bíród, sorsod, köszvényed:

Kegyelmes Franz von Kossuthot.